My Life..

Átverés

Sajnos az értelmező szótárban (interneten) ez a szó nem szerepel, csak az, hogy átver… Ez az egyik jelentése: Valamit keresztüldöf, és ez a másik..: Másik embert megtéveszt, becsap. DE vajon mit is jelent ez a szó: átver.. Nos hát a válasz egyszerű… amikor úgy érzed, hogy esetleg valami jó fog veled történni, és nincs ki/mi ami elrontsa a kedved akkor mégis meglátsz egy gondolatot vagy egy képet, vagy éppen egy elejtett szót, és az… az a szó mindent tönkretesz. Megbízol az emberekben de teljesen felesleges, hiszen tudod, hogy úgy is csak átvernek, mert sajnos az emberekben nem lehet megbízni… ez az élet rendje… mindenkinek csak a saját önös érdekei a legfontosabbak, és pont le van szarba, hogy ehhez hány emberen kell áttaposni. Mindig megjelenik a fejemben az a kis szó, hogy csalódás… Minden egyes átverésnél csalódsz abban az emberben aki átvert… csalódsz, de nem tanulsz a saját hibádból, mert megint a közeledbe engedsz egy ugyanolyan embert, és megint átvernek, és megint csak csalódni fogsz.. de nem tudsz tanulni a hibáidból mert az reméled, hogy ő nem… ő most más lesz.. ő most nem fog átverni… tévedsz.. nincs olyan, hogy más.. sajnos mindig ez lesz az emberekben, hogy csak nekik jó legyen. Ez egy hülye szokás ami az evolúció miatt fennmaradt, és egyre rosszabbra fordult ez a helyzet. Mindig azt hiszed, hogy tényleg megbízhatsz bennük, hisz mosolyog.. és tudod, hogy ááá ő úgy sem tud átverni.. és megint tévedsz.. és megint beleesel ugyanabba a hibába amibe eddig.. és megint csak te fogod magad szarul érezni, és nem az aki átgázolt rajtad. És ez dühít… dühít de nem tudsz ezzel mit csinálni, mert megmondani nem fogod mert te nem akarod őt megbántani.. te nem akarsz olyan lenni… olyan lenni, mint ő. De sajnos ezt senki nem tudja levetkőzni magáról.. mindenkit a saját érdekei vezérelnek, még akkor is ha ő ezzel nincs teljesen tisztában. És ha nem is veszi észre, de sajnos az önös érdekek a legfontosabbak mindenkinek. És emiatt ennek sose lesz vége.. mindig lesz átverés, és mindig lesz csalódás…

Szeretlek

Szeret: Őszinte vonzalmat érez egy személy, élőlény, dolog iránt. Ragaszkodik hozzá, azonosul vele, megbecsüli; együtt akar lenni vele. Manapság olyan könnyen dobálózik az ember azzal a szóval, hogy szeretlek.. de vajon bele gondol-e abba, hogy mit is jelent valójában. Azt értelmező szótár szerint őszinte vonzalmat érez… őszinte vonzalom… vannak manapság őszinte érzések és nem csak a saját érdekeinket szemelőt tartva cselekszünk? Mindenkivel őszinték vagyunk? Vagy még saját magunknak is hazudunk azzal, hogy azt mondjuk szeretlek?! Ragaszkodik hozzá… tényleg mindenki ragaszkodik ehhez a személyhez, vagy élőlényhez, vagy dologhoz? Vajon tényleg őszinte ez az érzés? És tényleg nem csak az önös érdekeink vezérelnek? Ez egy nagyon jó kérdés, és erre szerintem az ember nagyon nagyon sokáig nem tudja a választ manapság. Nem tudja eldönteni, hogy az érzése őszinte vagy csak azt hiszi, hogy őszinte. Annyi mindent látni, hogy valakik összeházasodnak és pár év után szakítanak… és miért?! Mert hazudtak.. hazudtak saját maguknak és a társuknak akit állítólag szeretnek. Szeretni valakit annyit jelent mint szerelmesnek lenni? Nem.. szeretni tényleg lehet még egy nagyon jó barátot is. De mivel is jár ez a szó: szeretlek? Odaadással. Őszinteséggel. Támogatással. Elfogadással. Ezek nélkül nem éri meg azt mondani, hogy szeretlek mert úgy sem lesz az igazi, és hopp… máris hazugságba kerültünk. Amíg nincs meg az egyik, addig nem lehet teljes értékű. Tényleg naponta több milliószor hallani azt, hogy szeretlek… de, hogy ezek közül ki gondolja őszintén?! Ezt mindenki döntse el maga. De sajnos a szeretlekek 90%-a nem őszinte.. Csak dobálózik az ember ezzel a szóval mert jól hangzik, és mindenkitől ezt hallja, és ha mindenki más akkor ő miért ne.. Szeretlek.. Annyi számban hallani azt, hogy szeretlek, hogy sokaknak már a könyökükön jön ki. Pedig szeretni valakit szerintem a világ egyik legjobb érzése. Amikor valakihez feltétlen bizalommal tudunk fordulni. Amikor tudunk a másik örömének örülni, vagy bánatában osztozni. Mert ha valakit szeretünk akkor ezek a dolgok elkerülhetetlenek. A sírás és a nevetés. A szeretetnek a két véglete. Sajnos mind a kettőből kijut az embernek elég rendesen, de mi lenne velünk sírás és nevetés nélkül? Valószínűleg unalmas lenne az életünk, és üres lenne a szeretetünk. Szeretlek. Ez a nyolc betűs szó nagyon sokat jelent az embereknek. Mindenkinek jól esik ezt hallani. De, hogy ki az aki komolyan gondolja… ez itt a kérdés.. A kisgyerek még komolyan gondolja amikor ezt mondja a szüleinek és a családjának… de vajon később is így lesz-e? Mindenkinél komolyan mondja akinél csak azt mondja, hogy szeretlek?! Ez itt a kérdés.. ki az aki saját magának is hazudik, és ki az aki tényleg komolyan gondolja.. 

Félelem

A menekülési vágy érzelmi szintje. Ekkor a személy külső fenyegetés miatt gyors, irányíthatatlan késztetést érez, ami a környezetébe szórja szét a figyelmét, és veszélyforrások után pásztáz. Ez a környezettől való visszahúzódás, az „én nem vagyok veszélyes” és az „el akarok innen futni” érzése. Félelem… ezt az érzést egyre többször érzem.. és nem tudom, hogy miért félek. Olyan könnyű lenne a dolog. Csak oda kell menned. Csak egy mély levegő és már túl is vagy rajta. De tényleg ilyen könnyű? Vagy a félelem azért van, hogy ha leküzdöttük azt, akkor tudjuk, hogy tényleg azt kell csinálnunk amitől féltünk? Ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem nagyon rég féltem ennyire. És nem tudom, hogy mi tévő legyek. Mit kell ilyenkor csinálni? Elfelejtettem… talán… nem kéne vele foglalkozni és egyszer csak elmúlik?! Vagy a félelem soha többet nem fog már elmúlni, és egész életemben ezzel kell gyötrődnöm? De mi van akkor, ha megpróbálom leküzdeni? Akkor előjön egy másik félelmem.. mi van ha nem sikerül?! Mi van ha hoppon maradok? Ha hiába küzdöttem, hogy ha hiába reméltem? Régen sokkal könnyebb volt minden. Amikor még kisebb voltam, akkor a legnagyobb félelmem az volt, hogy nem látom a Louie élete egyik részét… most meg már azon aggódok, hogy mi lesz ha azt mondja nem? Vagy ha kinevet? Mi van akkor, ha faképnél hagy? Annyi kérdés, és annyi buktató. Nem tudom mit tehetnék. Talán tényleg hagynom kellene, hátha elmúlik. De nem.. sajnos akármennyire is próbálom, mindig eszembe jut, hogy mi lenne ha nem félnék ennyit? Ha nem rágódnék azon, hogy mi lenne ha…?! Hanem ha tényleg, összeszorítanám a fogam és megpróbálnám? Nem tudom… Talán azt kellene… De a megfutamodás valahogy mindig könnyebb. Ha megpróbálok elfutni a félelem elől. De ezt nem lehet. Mindig utolér. Vagy így, vagy úgy. Tényleg nagyon rég éreztem ezt a félelmet. És egyszerűen tanácstalan vagyok.. nem tudok ennyire gyorsan futni… de félek… talán meg kellene próbálni nem félni. Összeszedni minden bátorságom, és mindent megtenni, hogy ne féljek.. 

A land lost in time

"Ahol megáll az idő…" Mr. Friedricksen jól gondolta… ahol megáll az idő.. de vajon tényleg van ilyen hely? Vagy ez csak a mesében létezik?! Nem tudom… remélem nem. Néha jó lenne egy adott pillanatban megállítani az időt, és tudni, hogy sosem múlik el. De ilyen nincs. Ez tényleg csak a mesében van. Ahol te döntöd el, hogy mikor álljon meg az idő. Amikor te döntesz arról, hogy mi történjen veled. Túl nagy kérés az, hogy én irányítsak. Mert akármennyire is tűnik úgy, nem tudok irányítani. Mindig lesz egy erősebb, egy befolyásoló tényező, ami mindent tönkre tesz. Az időt nem lehet megállítani. Egyik pillanatban még az óvodában adtál szájra puszit a szerelmednek, a következőben pedig, már el kell válnotok, mert mind a ketten hét évesek lettetek és a szüleitek nem egy iskolába írattak titeket. Aztán az idő múlásával elfelejted, és a felnőttek szavait használva azt mondod rá, hogy ez "csak" gyerek szerelem. De neked ez annál többet jelentett. Észre sem veszed, és máris ötödikes vagy. Új iskola, új emberek, új remények. És megint beleestél abba a csapdába, hogy gyerek szerelem.. Végül hatodikos vagy, és megöleltél egy lányt aki a barátnőd.. nem is találkoztatok kb. csak négyszer és máris azt érzed szereted. Ez kamu. Ilyen nincs. És a világ fejlődésével SMS-ben azt mondják neked, hogy bocsi de vége. El telt megint egy kis idő, és máris véget ért a leghosszabb kapcsolatod (6 hónap) hetedikesként, ami egy örökké valóságnak tűnt. De itt sem tudod megállítani az időt, és eltelt megint egy év, és újra azt érzed szerelmes vagy. Ezalatt volt sok múló kapcsolatod, de egyik sem volt az igazi… És annak a 4 hónapnak is vége lett. De az idő nem áll meg. Az sohasem áll meg. És azt veszed észre, hogy talán újra boldog lehetsz. De kitudja meddig? Mi van, ha megint nagyon hamar elfog telni ez a kis idő? Amit együtt lesztek? Mert mindig lesz egy tényező, ami erősebb a te akaratodnál. Ami mindig képes lesz téged befolyásolni, ami ellen nem tudsz mit tenni. És máris észreveszed, hogy el telt 1,5 év. És mintha csak egy hét lett volna. Túl gyorsan telt el. Te még ki akartad élvezni, de már nem lehetett. És mi lesz a végén? Egyszer csak arra eszmélek, hogy el telt még 5 év, és itt leszek egyedül? Vagy eltelt 20 év, és azt veszem észre, hogy már mindenki elért valamit, de én még mindig kergetem az elérhetetlent?! Miért nem olyan egyszerű az élet, mint a mesékben? Ahol egymásra találnak az emberek egy felfedező miatt, leélik együtt az életüket, és ahol a férj minden áron teljesíteni akarja a feleségének az álmait, aki ugyan már meghalt, de még mindig vele van?! Miért nem ilyen egyszerű minden?? Miért nem lehet tényleg megállítani az időt, és csak akkor hagyni tovább menni amikor én akarom? Miért nem tudunk olyan egyszerűen lenni, mint a mese szereplők? És miért van az a befolyásoló erő, ami mindennél erősebb, és nem lehet sehogy sem kivédeni, mert mindig lesz, és én mindig tehetetlen leszek vele szembe?! Én tényleg nem szeretnék mást, csak néha egy picit megállni, megpihenni, és talán elidőzni egy picit tovább valahol, mint általában.. 

Futás

Az a cselekvés, amikor valaki gyorsan halad a lábain, és közben egyszerre csak egy lába éri a talajt. Az élet egy nagy futás… futunk a céljainkért, a vágyainkért. Kifutunk a világból nem törődve semmivel, és senkivel. És, hogy miért? Azért mert amikor futunk akkor elfelejtjük egy rövid időre minden gondunk. Kitisztul a fejünk. Hallgatjuk a zenét és csak megyünk, csak megyünk, és megyünk. Látod elmenni magad mellett az autókat és arra gondolsz, milyen könnyű is lenne. De te nem adod fel. Össze szorítod a fogad, mert nincs megállás. Egyik emelkedőről a másikra. Lemész a lejtő aljára, hogy aztán onnan felgyere. És nincs megállás. Amikor úgy érzed nem bírod tovább akkor behunyod a szemed és arra gondolsz, hogy… mire is?! Igen… rá… miatta futsz. Látod magad előtt és látod azt, ahogy egyre jobban közeledik. És, hogy ki ez?! Az csak rajtad múlik.. lehet fiú, lehet lány. Lehet barát, lehet barátnő. Lehet kutya, lehet macska. Lehet álom, lehet cél. A lényeg, hogy van miért futnod. Itt nem kell másoknak megfelelned.. nem kell azzal foglalkoznod, hogy ki mit szól hozzád, vagy ki mit gondol rólad. Itt csak te vagy meg a gondolataid. Nem számít más csak te. Csak magadnak kell megfelelned. Tökmindegy, hogy maratont, vagy éppen 2 kilométert futsz. A lényeg, hogy élvezd és érezd jól magad futás közben. Látod magad mellett a tájat és arra gondolsz, milyen jó is ez. Nincs semmi gond, csak a lábad jár, és olyan könnyű minden. És már megint itt egy emelkedő, de összeszorítod a fogad, és amikor felérsz a tetejére, akkor megpaskolod a saját vállad és azt mondod: ez igen! Csak így tovább! ÉS aztán minden kezdődik előröl, mint egy ördögi körforgás. És amikor megérkeztél kezdődik a nyújtás. Talán a legeslegfontosabb, amikor ellazítod magad. Elernyednek a lábaid a kezeid.. behunyod a szemed és érzed a lüktetést, az egész testedben. Végül, miután megnyugodtál és kifújtad magad, kezdődik minden előröl. A futás olyan, akárcsak az élet. Egyik dombról a másikra. Mindig van mély pont és mindig van tetőpont. És mindig van valami amiért küzdesz. Az mindegy, hogy ez egy személy, vagy állat a lényeg, hogy küzdesz. A végén célba érsz, és megpihensz. De vajon hol van ez a cél?! Na ez a nagyon jó kérdés…

Köszönetnyilvánítás

Erre a szóra, még az online magyar értelmező kéziszótár sem ír semmit… Úgy tűnik itt akkor, nagy gond lehet, az emberekkel, ha még senkinek nem sikerült ezt megfogalmaznia. Na majd én… Köszönetnyilvánítás… 
Ezúton szeretném megköszönni NEKED, hogy sikerült engem tévhitekbe terelned. Köszönöm azt, hogy. miattad nem kell aggódnom azon, hogy most mi lesz. Hogy vajon mi a helyes döntés.. Az ha esetleg hallgatok a szívemre, vagy az ha az eszemre. Te ezt a döntést nagyon megkönnyítetted! Köszönöm :) Köszönöm, hogy nem hagytad meg bennem a remény egy morzsáját sem azért, hogy veled lehessek, hogy boldog lehessek! Ezt csak neked köszönhetem! :) Lassan úgy érzem, hogy az adósod vagyok :)) Köszönöm azt, hogy nem hagytad hogy egy percre is magamra gondoljak. Csak rád tudtam gondolni. Valakire akit talán, talán szerethetek. Tévedtem. Nem várok már tőled semmit, sőt senkitől és semmitől nem várok már semmit. Én tényleg csak boldog akartam lenni… Veled… De úgy látom ez is már túl nagy kérés, ezért tényleg az a megoldás, hogy eltűnsz egyik pillanatról a másikra az életemből. Nem gondolsz te másra… Csak arra, hogy neked jó legyen. Mondtad volna inkább a szemembe, hogy kapjam be… Hogy hagyjalak békén, hogy száljak le rólad… Nem.. Te inkább olyat mondasz, hogy bocsi, de most nem akartam veled beszélni. Aztán beszélsz velem kb 20 percet rendesen, aztán megint minden olyan mint volt… Hát köszönöm szépen. Hálás vagyok, hogy elérted azt, hogy egyre nehezebben tudjam kimutatni valakinek az érzéseimet, hogy elérted azt, hogy tudjam, hogy mennyire sokat jelent egy kapcsolatban az, hogy nekem jó legyen és a másikkal ne foglalkozzak. Köszönöm, hogy elindítottál egy bunkó, átlag paraszttá válni :) Köszönöm, hogy vagy nekem, mert nélküled ezekre nem jöttem volna rá! :) Köszönöm! 

Remény

Erre a szóra nagyon sok mindent írt a magyar értelmező kéziszótár. Ebből is látszik, hogy milyen szép és kifejező ez a magyar nyelv… na most, hogy vége van a magyar nyelv elemzésének inkább leírom mit írt ez a fergetegesen nagyon jó szótár.. annak az elvárása, hogy valami úgy fog történni, ahogy szeretnénk; az a valami, amire vágyunk, amiben reménykedünk: vágy; egy személy vagy dolog, akiben bízunk, hogy megvalósítja azt, amire vágyunk: reménység. 

Hát nem tudom. Nekem nincs sok elvárásom az élethez.. vagyis az életben. Nem szeretnék miniszterelnök lenni, még csak tűzoltó sem. Nem szeretnék kacsalábon forgó kastélyt, semmi lehetetlen dolgot nem szeretnék, csak boldogságot. Boldog szeretnék lenni… Nem is szeretnék… akarok… boldog akarok lenni… nem kell nekem sok dolog, csak annyi, hogy boldog legyek, és egészséges. De úgy néz ki már ez is sok… ha valami összejön akkor, mindig lesz valami más ami tönkre teszi azt a rövid pillanatot, amíg igazán boldognak érzem magam. Lehet ez bármi. Ha elmegyek mondjuk vásárolni, és elveszik előlem az utolsó csokit, vagy ha nem úgy sikerül egy dolgozatom, vagy.. vagy ha van olyan személy az életedben akiért mondhatjuk azt, hogy tényleg mindent megtennél, de ez a lány semmi vesz… egyik napról a másikra… egyik pillanatban még tök jól elvagytok aztán… szinte minden a feje tejére állt… és ez lehet bármi miatt… hormonok, vagy más fiú… bármi. Ilyenkor érzi azt az embert, hogy ő már soha nem lesz boldog… Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy mégis mit csináltam, hogy ezt érdemlem?! Tényleg annyi nem jár nekem, hogy boldog legyek? Miért kell mindenkinek áttaposnia rajtam? Főleg neki?! Ilyenkor legszívesebben elmenekülnék a gondjaim elöl, és nem érdekelne senki és semmi.. a saját világomba menekülnék… de sajnos nem lehet… tűrni kell… és viselni… ami nem öl meg az megerősít… de lassan már annyira izmos vagyok, mint egy hegy… És túl sok minden van… túl sok a titok… túl sok minden… el akarok menekülni… de félek… félek, hogy egyedül maradok… hogy nem tűnne fel senkinek sem… és én már semmit nem értek… és nem bírom ki, hogy ne beszéljek azokkal, akik miatt szenvedek… mert inkább szenvedek mint, hogy ne legyenek nekem.. legalább egy picit… hülyeség?! tudom… de nem tudok mit csinálni… 

Remény… Félek, hogy a reményeim soha nem vállnak valósággá… mindig lesz valami ami miatt nem lehetek igazán boldog… de mind1. Such is life ;)

Oldsport

Igen elgondolkodtató szerintem az, hogy ez embereknek vajon vannak-e álmaik… vágyaik.. Biztos, hogy vannak, de mi mindenre képesek azért, hogy ezt elérjék? Na ez a nem mind1… Oldsport.. Ezt mondta Gatsby. Ő egy példakép lehet sokak számára… igaz, hogy csak egy kitalált szereplő, de ő képes volt mindent megtenni az álmáért… egy lányért.. de lehetett volna ez az álom bármi.. egy repülő, egy verseny autó… bármi.. a lényeg, hogy az életét adta az álmáért. Nekem volt már sok álmom… Némelyiket elértem (nagyon nagyon nehezen).. Volt olyan amit elértem, és nagyon boldog voltam, de megint kaptam akadályokat… Álmok… Miért is vannak álmaink? Talán azért, hogy boldogok legyünk… De csak álmokkal lehetünk boldogok? Nem biztos, de én még nem találtam meg a módját, hogy hogyan lehetnék álmok nélkül boldog… Lehet, hogy könnyebb lenne, ha nem álmodoznék hanem maradnék a talajon… De nem… Nekem szükségem van az álmaimra. De mit is jelent az, hogy álom?
Álom:
Emlékképek sora, amik alvás közben önkéntelenül jutnak eszünkbe.

Elképzelt helyzet, ötlet; olyan jövőbeli kellemes esemény vagy állapot, amit éberen kigondolunk, de még nem valósítottunk meg.
Remélt tulajdon, kapcsolat; olyan birtokolt dolog vagy személy, amelynek megszerzésére egyelőre csak vágyakozunk.

A második és a harmadik nyerte el igazán a tetszésemet.. Annyiszor elképzeltem már az életemet… egyszer egy sikeres ügyvéd voltam.. aztán mozdonyvezető és háziorvos… (túl sok Dr. House-t néztem), és végül kilyukadtam a mostani álom munkánál, de megint van valami amit szívesen csinálnék… félek ennek az álmodozásnak soha sem lesz vége.. És úgy gondolom, hogy az eddig leélt éveim alatt, annyi birtokolt dolog vagy személy megszerzése volt a célom, hogy a két kezem nem lenne elég, hogy megszámoljam. Célok nélkül az ember olyan, mint a birka pásztor birkák nélkül.. csak bolyong és nem találja a helyét.. de aztán jön egy kutya, egy társ aki meghozza a nyájat és így már újra van célja a pásztornak. Az életben ez a kutya nem más, mint egy személy, egy arc, egy mosoly vagy akár egy kósza gondolat. Álmok nélkül el vagyok veszve.. És mostanában úgy érzem… elvagyok veszve..

Boldogság

Fokozott öröm. Az élet sikeres személyes megélése; a már elért és a jövőbeli lehetséges sikerek felett érzett fenntartás és kétség nélküli öröm.
Ez hiányzik most az életemből. Két hét kínszenvedés után végre, együtt lehettem vele. Azt hittem felejthetetlen lesz, és boldogok leszünk és az egész csak a mókáról és a kacagásról fog szólni. Tévedtem! Sajnos (bevallom őszintén) itt is sírtam… tudom nem egy fiúhoz méltó dolog, de egyszerűen annyi minden volt már, hogy nem bírtam tovább! Természetesen volt abban az 5 nap nyaralásban olyan, amit soha nem fogok elfelejteni, és remélem lesz még ilyen emlékem. Aztán vége lett ennek a kis kiruccanásnak, és újra itthon. De nem csüggedtem, mert jött velem! De történt valami! Életem legeslegnagyobb hibáját követtem el. Azt mondtam soha nem lennék képes megütni… ez így is van. De történt az, hogy nagyon nagyon oltott én meg a combjára csaptam! De ő azt mondta ez túl erős volt, és innentől kezdve indult el a lavina a hegy aljára, aminek még sajnos nem látom a végét. Én mondtam, hogy sajnálom, és nem akartam. Ő azt mondta, mind1… de tudom, hogy nem mind1! Tudom, hogy összetört… összetörtem a szívét az én kincsemnek! Nagyon szeretem! Aztán együtt voltunk még 1,5 napo egészen ma reggelig. Na jó, akkor ez 2 nap :) és éreztem, hogy ez nem olyan, mint volt! Itt most valami más. És ez ma reggel is beigazolódott. Elment, egy hétre, és még csak el sem köszönt. Egy puszit se kaptam! Semmit… :( Vajon szeret még? Netán így tesztel? Nem tudom, de komolyan úgy érzem magam, mint amikor kis koromba számoltam vissza a napokat a mikulásig. Most is számolom vissza a napokat, hogy mikor kaphatom végre újra a karjaim közé. Vagy talán haragszik, és ezért nem köszönt el? Nem tudom, de ez a semmit tevés, vagyis ez a tudatlansági állapot, szörnyű. Én nem tudom meddig bírom még! Én nagyon szeretem, de ő nem válaszol nekem sehol. Tudom nem ér rá, de az ott lévő barátnője tudott nekem válaszolni, akkor ő miért nem? :’( Szeret még? Én tudom, hogy szeret.. vagyis remélem, hogy szeret! De akkor ez most mi?! :’( Én ezt nem bírom! Én ebbe belefogok őrülni! Nagyon hiányzik és tehetetlen vagyok! :’( Szerelem mi?! Könnyű dolog?! Csupa boldogság?! Ugyan kérlek… ez csak mese… ne hidd azt, hogy könnyű… a legnehezebb dolog a világon! De úgy érzem, megéri minden könnycsepp amit érte ejtettem, és úgy érzem érte megéri küzdeni! SZERETEM ŐT! Remélem ő is engem! 

Vége

Egy folyamat végső része. Ez az a rész, ami a legtávolabb van egy folyamat kezdetétől, vagy egy kiterjedés középpontjától, de még éppen ahhoz tartozik, annak a minőségével rendelkezik.A film végén felsorolják a szereplőket. Az asztal végére tette a tollat. Az előadás vége felé már megéhezett. Egy dolog megszűnése. Egy személy vagy dolog létezésének, érzékelhetőségének a megszűnése. A kéziszótár ezt nagyon jól elmagyarázta. Ehhez már nem is kéne mit írnom, csak meg magyaráznom miért érzem ezt. Úgy érzem kijelenthetem, hogy romokban az életem! Az ami eddig biztonságot, és biztos dolgot jelentett az életemben az megszűnt. Semmim nem maradt. Csak maximum 2 ember. A barátnőm és a tesóm. Ők még nem távolodtak el tőlem, de sajnos mindenki más fontos ember igen. De mi a biztosíték, hogy nem veszítem el őket sem?!  Anyukám azt hiszi, hogy manipulálom őket direkt, hogy nekem jó legyen. Talán még kétszínűnek is tart, de ezt be kell ismernem. Tényleg az vagyok. Hogy miért?! Tudom nem vigasz és nem kifogás, és semmi, de azért, mert van egy megfelelési kényszerem. Azt szeretném, hogy mindenki elfogadjon, mindenki kedveljen és senki ne szívasson. Nagyon rossz gyerek korom volt ilyen szempontból. 1-4-ig folyamatosan szívattak, aztán irány egy másik iskola.. aha persze.. ugyan az volt csak pepitába egész tavalyig. Tavaly felvettem, egy olyan stílust amilyen nem vagyok. Eltűnt belőlem minden amit régen belém neveltek, és amit szerettek a szüleim. Megszűnt az a tolerancia ami régen meg volt bennem. Most már egy nyomi vagyok aki lázad, aki sose tanul, aki mindig mindenkinek visszapofázik… és mi lett az eredménye?! Idén másodjára hívják be a szüleim… egy olyan piti ügyből kifolyólag amiből most már szinte halálos bún lett… nem gondoltam, hogy ennyire nagy bűn az, hogy valaki eljön a suliból első óra után, mert tanul a vizsgáira, és nem tudott tz-re tanulni… de utólag sajnos be kell látnom: szánalmas dolog az amit tettem. Vállalnom kellett volna azt, hogy ha karót kapok. De most, hogy nézek majd a tanárom szemébe, akit még kedveltem is? Most már biztos, egy senki vagyok. Az iskolában szinte biztos, hogy eltiltanak minden olyantól ami eddig boldogságot jelentett nekem. Ilyen például a hangosítás. Imádom csinálni. Nem azért, mert lóghatok, hanem mert érdekel ez a dolog. Nagyon élvezem amikor megcsinálunk valamit, és kapjuk érte az elismerést. De ennek vége lesz szerdától. 
Van egy hely ami megváltoztatta az életem. Ha az a hely nem lett volna, szerintem már rég begolyóztam volna. Egy olyan hely, ahol olyannak fogadják el az embert, amilyen. Számos gyerek megfordul ott. Olyan családi hátterekkel amiket néhány ember elképzelni se tud! És az iskola kitalálta, ezentúl nem hiányozhatok hétköznaponként… mert ez a szankció azért, mert megakarok felelni mindenkinek… de sajnos csak azoknak nem tudok akiket a világon a legjobban szeretek. A szüleimnek szégyenkezniük kell miattam. Apukám váltig állítja, hogy ő nem hiszi azt, hogy manipulálnám, de szerintem csak saját magát próbálta meggyőzni. Szerintem ő is elhiszi. És ez a legrosszabb. Nekem az apukám nagyon sok szempontból a példaképem. Akkora szíve, mint az egész Föld. Ezért fáj az, hogy én már nem ilyen vagyok. Pedig ez csak egy álca. Elveszettnek érzem magam. Mi lesz velem?! Az iskolában megvan pecsételve a sorsom, meg a vizsgáim eredménye. Van egy gyerek az osztályunkba. Cigány. Mi előtt bárki azt feltételezné, hogy én rasszista vagyok és büdös cigányok stb. NEM! Én nekem nincsenek előítéleteim. Ismerek számos olyan cigányt, aki kedves, normális, és rendesen meg tud élni, és nem lop. Van egy anyuka aki egyedül neveli a lányát. Cigányok, de ennél az anyukánál kedvesebb, odaadóbb, lelkesebb, mosolygósabb embert, még szerintem nem láttam. De ez e gyerek meg kell, hogy mondjam: idegbeteg. Többször megfenyegetett már. Meg is vert. De nem szóltam, mert nem akartam neki rosszat. Így is elég rossz lehet neki. Nagyon könnyen tud izzadni, és ezzel sajnos szívatom is. Az ok az az, hogy én akarok lenni a “menő” gyerek, akit nem szívat senki. Az a baj, hogy mindig utólag jövök rá a dolgokra, hogy igen most ezt is elrontottad és nem ezt kellett volna tenned. Miért nem tudok előre gondolkozni?! Kivagyok! Bárcsak ne lenne ilyen nehéz az élet. Hát ennyi. Ez az oka annak, hogy vége az életemnek. A szüleim folyamatosan csalódnak bennem, vége annak a dolognak ami miatt szívesen jártam iskolába. És a másik?! Rettegek, hogy mikor mondják végleg, hogy szia… én nem akarom… próbálok tenni ellene de nehéz.

Romokban az életem és a biztos pontok eltűntek. Hogy mi lesz velem?! Nem tudom…